2014. január 26., vasárnap

Régi zománcos edények megkopott bája





Minden valamire való háztartásban vannak, voltak, lesznek zománcos edények. Ki ne emlékezne a klasszikus piros bonyhádi edényekre, vagy a fehér merőkanalakra, a zsírosbödönökre? Nagyanyáink konyháiban is jelen voltak, tanúi a múló időnek, és kedves gyermek korunknak. Talán ezért szeretjük őket mert mindarra emlékeztet minket amire nosztalgiával gondolunk: a sparhelten sült finom ételekre, nagymamánk simogató kezére, és a nyugodt stresszmentes vidéki életre. Ez a kanna is jobb időket látott, amikor a miénk lett, méltatlanul hevert a sarokban, már akkor látszott hogy tökéletes dekoráció lesz. Hazaérve egy kis műhóval ( tömőanyag) megbolondítva egy kedves kis hagymással újra méltó helyére kerülhet- gondoltuk...én egy kicsit tartottam tőle hogy más esetleg nem látja benne azt amit  mi..tévedtem: kedves gazdája lesz aki szintén szerelmese a zománcosoknak.

2014. január 19., vasárnap

DIY ötletek


Mit ne mondjak ma amikor a pinterest határozza meg a tudatot, annyi de annyi ötlet tornyosul fel az ember fejében, hogy csak cikáznak a gondolatok melyikkel is kezdjem? Régóta dédelgetett vágyam volt hogy ablak keretből készíthessek képkeretet. Ennek az ötletnek több dolog miatt sem tudtam azonnal neki állni: először is nem állt rendelkezésre megfelelő rég  és kopott és osztott és cuki ablak keret. Azok az ablak keretek amikbe bele botlottunk minden egyébre alkalmasak voltak csak erre nem, persze kis átalakítással megoldható lett volna, hogy osztott keretekké váljanak, de én jobb szeretem ha az alapanyag teljes egészében használt és az idő tette olyanná amilyen. Adott tehát egy bolha piacra az átlagnál gyakrabban járó házaspár ám az a fránya keret csak nem jön elő sehonnan...míg nem egy szép napon  Bingó! egy üzletfelünknél megláttuk az áhított keretet: minden korábban említett tulajdonsággal rendelkezett.
A keretet először lekapartuk csiszoltuk, de nem nagyon csak épp azt a réteget ami egy idő múlva magától is lepotyogott volna. Utána jött a tisztítása, portalanítása, és festése. Az agresszív zöld több réteg alól is helyenként át ütött szóval nem egy rétegben került rá a fehér festék. Az antikolást  csak csínjával végeztük, majd viaszoltuk is hogy tartósabb legyen az eredmény. Képek még nem kerültek bele, a végleges helye sincs még meg de hamarosan ez is egy befejezett projekt lesz akár csak a hintaszék.



2014. január 16., csütörtök

Bekészíteni a kávét



Amikor még  boldog szingli voltam, nem igazán foglalkoztattak olyan dolgok, amik ma, nap mint nap boldogsággal töltenek el, és hálát adok a jó Istennek, hogy lehetővé tette ezeket a számomra.

“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…” ~ Paulo Coelho

Ma egy bejegyzést látva gondolkodtam el ezen, egy egyszerű talán hétköznapinak tűnő apróságon: valaki feltett egy képet amelyen egy kávégép és rajta a felirat: "bekészítettem a kávét csak meg kel nyomni a gombot!"volt látható. Azonnal magam előtt láttam egy álmosan a kávégéphez igyekvő emberkét, akinek bizonyára jobban indult a napja ettől a kedves gesztustól, valamint a munkába siető anyát vagy apát aki mielőtt elindul bekészíti a kávét...jó volt ezekre az emberekre gondolni így ismeretlenül is...Innen jött aztán a felismerés, mennyi rutinszerűen végzett feladatunk van nekünk is amivel jobbá tehetjük egymás napját. A reggel elkészített kávé szigorúan az ágyban együtt elfogyasztva, vagy a szendvicsek a kisebbik férfinak a családban, vagy a finom sütemény vagy csak egy egyszerű forró tea a férfinak aki órák óta fát vág  a hidegben....apróságok mégis fontosak. Előrébb visznek minket olyan napokon amikor kicsit szürkébbek a felhők, álmosabbak a reggelek.   
Apró gesztusok de jó, hogy vagytok !




2014. január 15., szerda

Lépcsőcske


Ma régi tartozásom elkészítésének kezdhettem neki, hosszú ideje nyomasztott, hogy nem készültem el vele. 2014-re igyekszem megjavulni semmit nem halogatni :) Azt hiszem ha ezt a tulajdonságomat "kinövesztem", mármint nem halogatni semmit hatékonyabb lehetek nem csak a munkámban hanem a magán életemben is.
A lépcsőcskét lenolajjal kezeltem, majd fehér festékkel alapoztam. erre a célra vizes bázisú, matt festéket használtam , majd a jó öreg dekupázs technikát alkalmazva kedvenc magnólia mintámmal díszítettem.
Ezen a ponton abbahagytam a munkát és csak csodáltam az eredményt...a munka tovább folytatódik pár nap múlva jövök a végeredménnyel, ami kicsit meglepőbb lesz mint ez a fehér változat.




2014. január 13., hétfő

Hintaszék


Az úgy kezdődött hogy valaki megosztott a facebookon egy hintaszéket  ami épp eladásra várt, történetesen fehéren és kopottan várta gazdáját. Nagyon tetszett már el is képzeltem ahogy  a nappalink dísze lesz de aztán valahogy el is felejtődött mint ahogy a rengeteg ötlet közül sok néhány... Pár napra rá már várt minket a piac, hogy megtaláljuk a heti kincseinket,és akkor ott, azon a hideg de napos reggelen, akkor megtörtént. Megtörtént amit már annyi mindenki írt, hogy ha szeretnék valamit be kell vonzanom. Hogy milyen sokszor szuggerálják maguknak ha valamit szeretnének találni a piacon....Hát nekem is sikerült :bevonzottam annyira hogy nem is egy, hanem két hintaszék jött velünk szemben azon a napon. Mindkettőn volt javítani való, de Sanyi felmérte a helyzetet és bár tudtuk, hogy munka lesz vele bőven, de mégis elhoztuk őket. Bepréseltük az autóba ( komolyan mondom aki néha lát minket...), hazahoztuk, az egyiket rögvest letisztítottam és úgy ahogy volt barnán befészkelte magát a nappaliba...Kapott csinos takarót, derékpárnát, kötött vállkendőt mintha mindig is ott lett volna.Szerettem benne esténként ücsörögni,lábamat felhúzva ringatózni,  nézni Sanyit ahogy ül a gép előtt és mindenféle ügyeket intéz, aztán már ott zajlottak az esti beszélgetések, a tervezgetés...Belakta magát teljesen, ma, amikor kikerült végre a műhelybe már hiányzott is, űr volt a helyén:)
Az asztalosmunka után jöhet a festés, csinosítás. A végeredményt hamarosan mutatom, szeretném a héten ezt is befejezni...a következő piacra pedig az üvegbúra bevonzása a cél, szerintetek sikerül?






2014. január 10., péntek




Szív a falon


Mai napra apró terveim vannak csak, a nagyobbak fény hiányában elmaradnak.
 Már legalább hat éves ez a koszorúm, nagyon szeretem nem feltétlenül Karácsonykor használom csak egész évben díszíti a hálószoba falunkat. Eklektikus házikónkban korábban is visszafogott színeket használtunk egy úgynevezett alapot, melyhez egy erősebb színt választva foltokban dekoráltunk csak. Aztán nem az alapszínt váltogattuk, hanem megunva az éppen aktuális erős színünket könnyebb volt kicserélni a hangsúlyos színű kiegészítőket így  mindig megújult a  környezetünk amikor épp szükségét éreztük. Az éppen aktuális hangsúlyos színünk a fehér amit hosszú ideje nem tudtunk megunni. A koszorú színét illetően nem voltak kétségeim tudtam hogy csodás lesz majd. 10 percig se tartott, maradjunk annyiban, hogy a festék beszerzése tovább tartott mint maga a megvalósítás. Nem használunk oldószeres festéket, de az ilyen holmik lefestéséhez, mint egy koszorú kizárólag az acryl festékspray-t ajánlom hiszen az apróbb réseket is könnyedén befesthetjük vele, valamint ha rétegeket viszünk fel rá munkánk tartós lesz és nem fog leperegni róla a festék. Mi is így tettünk, illetve csak Sanyim, mert a festékspray az ő reszortja, az oldószer miatt:) Több rétegben fújta le az eredmény szerintem magáért beszél. Van egy halovány bazsarózsa beütése, de ettől egyedi igazán :)















2014. január 9., csütörtök

Blognyitás sült almával


Egy hirtelen kényszerszünet miatt tengernyi idővel rendelkezem, igyekszem behozni a restanciáimat. Már 2013-ra is rengeteg tervünk volt, természetesen sokkal több terv mint amennyi idő. De ez a jó abban amit csinálunk, hogy folyamatosan előre nézünk, tervezgetünk és bizonyos mértékig azt gondolhatjuk hogy urai vagyunk az életünknek. Szerettünk volna blogot is, de a blogolás idő. Na nekünk abból van a legkevesebb, bár idősebb családtagjaim szeretik hangoztatni hogy mindenkinek arra van ideje amire akarja....Ki kellene egyszer próbálni hátha működik:)
Nem szeretem ezeket a szürke ködös napokat....este sietek behúzni a függönyöket , kizárni ezt a borongást.
A sült alma is azért születik egy egy ilyen estén mert az egy dolog hogy hihetetlenül gyorsan készen van, de szeretem magam azzal nyugtatni hogy nem annyira kalória dús...mert bizony vigyáznunk kellene a kalóriabevitelre, dehát kinek nem? Egyszóval sült almára fel, kezdünk !